Heti menü 03.09-től 03. 15-ig

Elnézést kérek a késői megjelentetésért, kicsit összejöttek a dolgok a hét elején, ezért elúsztam az írássasl. 

Hétfő: A vasárnapi tárkonyos karfiollevesnek olyan nagy sikere volt, hogy az utolsó cseppig elfogyott. Ezen felbuzdulva hasonlót főztem hétfőn is, csak most a karfiol belső leveleiből. A Lidlben olyan karfiolok voltak, amik körül rengeteg levél volt. Az interneten láttam, hogy egy hölgy ezekből a levelekből levest készített. Úgy voltam kipróbálom, mert hasonló lehet, mint a karfiol, talán egy kis kelkáposztás beütéssel... A leveleket megmostam, a vastag fehér levélnyelekről levágtam a zöld részeket és felaprítottam. A levélnyeleket kb 1-1,5 cm-es darabokra vágtam. Sárgarépát, petrezselyemgyökeret tettem  hozzá, meg 4-5 fej közepes szeletelt gombát is, valamint fél fej hagymát és egy hegyes (nem)erős paprika magház felöli részét apró kockákra vágva.  1,5 liter vízzel, pici olajjal, sóval, ételízesítővel, tárkonnyal és őrölt borssal ízesítve puhára főztem. Végül tejfölös habarással behabartam, két félmarék tojás nélküli cérnametéltet tettem bele és készre főztem.  Olyan finom lett, hogy hihetetlen. Ez a leves is mind elfogyott. Nekem a leves elég volt ebédre, de aki akart ehetett sült csülköt hagymás krumplival, párolt káposztával, vagy kenyérrel. Bogikám inkább virslit evett, meg olyan édességet, amit régen  négercsóknak hívtak...  Nem tudom most mi lehet a neve...

Kedd: . Csak egy babérleveles tejfölös buggyantott tojáslevest főztem, isteni volt.  Nekem elég is volt ebédre. Vacsorára felforraltam a megmaradt pörköltet, tésztát főztem hozzá.  Menyem a pörköltet úgy szereti, ha szárított kaporral megszórja és tejfölt is tesz rá. Így a sima és a kapros tejfölös változatot is lefényképeztem. 

Szerda: Hamis velős tojást készítettem csak magamnak hagymás alapon, tisztított, feldarabolt padlizsán felhasználásával. Csak sót borsot használtam ízesítőnek.A padlizsánt rövid dinsztelés után kevés vízzel öntöttem fel, és fedő alatt pároltam, hogy krémes állagúra puhuljon (vigyázni kell vele, mert nagyon sok olajat föl tud szívni, ezért jó vízzel puhára párolni) amikor zsírjára sült pici sóval elhabart tojást öntöttem rá és készre sütöttem. Isteni. Kinézetében, állagában és ízében is teljesen olyan, mint a velős tojás. Ezt mi sem bizonyít jobban, hogy néhai Férjem azt hitte amikor ilyet csináltam régebben, hogy velős tojást eszik.

Vacsorára a megmaradt sertéspörköltből sertésgulyást főztem (először hamis gulyást csak krumplival és zöldségekkel), aztán összeforraltam a maradék pörkölttel. Így végre elfogyott a pörkölt. Másodiknak a fagyasztóból vettem ki egy harcsa elejét és egy adag szépen eladagolt süllő filét. Ezeket sütöttem meg paprikás zsemlemorzsás "bundában", sült krumpli körettel. Aki akart majonézt is ehetett hozzá. Nagy sikere volt, mert régen volt hal, már hiányzott a családnak, főleg legnagyobbikomnak, de mindenki örömmel ette. 

Csütörtök: Ebédre egyszerű karalábéleves volt csak zöldségekkel, és fokhagymás-cukkinis durum szarvacska. Ezekből csak keveset főztem, ami nekem elég volt csütörtökön és pénteken. 

Vacsorára csirke felsőcomfiléből borsos tokány készült orsó tésztával a ragadozók kedvére. Nagyon szerették. 

Péntek: ahogy írtam csütörtökön  maradt karalábéleves és cukkinis tészta, illetve borsos tokány és tészta, ezért nem főztem. Aki ilyet nem kért, ehetett bármit, amit a hűtőben talált. 

Szombat. Még mindig nem főztem a családom piacos lángost volt ehetnék, hát hoztak. azt ettünk, ki simán csak sóval, ki fokhagymásan tejfölösen-sajtosan, ki csak tejfölösen-sajtosan, mindenki kedve szerint. Ezt nem fényképeztem.

Vasárnap: sertéstarja csontjából és leeső húsrészeiből főztem egy nagy fazék húsos csont levest külön főzött cérnametélttel. Másodiknak zsebes karajt sütöttem a nagyobbik darab karajt kolozsvári szalonnával és tappista sajttal a kisebbik darabot baconnel és trappista sajttal. A nagyobbikba eredetileg még hagymát, kolbászt és zöldpaprikát is akartam tenni, de Bogi miatt meggondoltam magam. Ő annyira nem szereti a hagymát-zöldpaprikát, nem akartam, hogy megérezze a saját baconös húsán a zöldségek ízét, mert meg se enné. Így maradt a szerényebb változat, ami így is isteni volt  kb. 2,5 óráig sütöttem sütőpapírral és alufóliával letakarva.  Jaj, majdnem elfelejtettem: A karajokat még előző nap bevagdostam kb 1,2 cm-es szeletekre úgy, hogy alul egyben maradjanak. A fűszerezéshez kevés szitált ételízesítő, só, őrölt bors és fokhagyma granulátum keverékét használtam. Tálaláskor a karajokat ferdén szeleteltem, így olyanok voltak a szeletek, mint egy-egy kakastaréj. Tejszínes krumplipürét és sültkrumplit csináltam hozzá köretnek. Minden nagyon ízlett a családnak. 

Külön öröm volt, hogy Bogikámat is be tudtam vonni a főzésbe. Örömmel szeletelte a zöldségeket, pucolta és darabolta a krumplit, sőt a kolozsvári szalonnát és a sajtot is szívesen vágta fel a kívánt méretűre. Ebéd közben már azt kérdezte, hogy "holnap mit főzünk mama??"

És végül én kedden (hajvágás előtt) és szombaton (hajvágás után):