Legkisebbikemben ugyan felmerült, hogy való-e egyáltalán a kovászos uborka a rántott süllőhöz, de kóstolás után minden kétsége elmúlt.
A halat Legnagyobbikom hozta még szombat este megtisztítva, kibelezve.
Másnapig a hűtőben pihent becsomagolva. Akkor kifiléztem, gerincét, fejét, és két első úszója melletti háromszög alakú húsát még vasárnap megsütöttem hagymával-szalonnával. A 18 db gyönyörű hófehér bőr nélküli süllőfilét besózva bezacskóztam és a hűtő 0 fokos rekeszébe tettem (eredetileg tegnapig, de a tegnapi foghúzás elvette a kedvem a nagy főzéstől, ezért csak ma vacsorára került elő). Ma teljesen hagyományosan (liszt, kevés sóval elhabart tojás, zsemlemorzsa) bepaníroztam a süllőfiléket, majd forró olajban - de a hőt mérsékelve - szép pirosra sütöttem. Papírtörlővel bélelt tálon csepegtettem le.
A petrezselymes krumplin változtattam egy cseppet. Keresztlányom ballagásán ettünk olyan petrezselymes krumplit, amiben egy leheletnyi fokhagyma íz volt érezhető, és ez nagyon tetszett, ezért most én is tettem egy ici-pici fokhagyma granulátumot a megfőtt krumplihoz, mielőtt a kevés olajban picit átpirított, megborsozott petrezselyemzölddel összekevertem. Kifejezetten jót tett neki.
Az uborkát én tettem el, ezt is szokásos módon. Anyukám lepett meg a múlt vasárnap apró, dirrekt kovászolni való kígyó uborkákkal és hatalmas csokor, a kertjükben termett, illatos, friss kaporral. A megérett kovászos uborka finom volt a vacsora mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése